Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Programok Fókuszban az evangélikus diakónia – Konferenciát tartottak Budapesten
Bekezdések

Fókuszban az evangélikus diakónia – Konferenciát tartottak Budapesten

Budapest – 2015. január 26-án egész napos konferenciát tartott a diakóniában dolgozóknak a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Diakóniai Osztálya.

Létrehozva: 2015.01.26. 19:24, frissítve: 2015.01.30. 09:20
Beküldte agalambos - h, 01/26/2015 - 19:24
Szöveg és fotó: Galambos Ádám
Az előadásokban többek között a diakónia lelkülete, a munkatársak lelki megújulása, a jogszabályok változásai és a jó gyakorlatok kerültek fókuszba.

Istentisztelettel kezdődő továbbképző napot tartott a MEE Országos Iroda Diakóniai Osztálya a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon templomában a diakóniai szolgálatot végző intézmények munkatársai részére. Az istentisztelet liturgiai szolgálatát Gregersen-Labossa György szombathelyi lelkész, míg a prédikáció szolgálatát Fabiny Tamás püspök látta el.

Keressük az elveszettet

Fabiny Tamás a damaszkuszi út története (ApCsel 9, 1-kk.) alapján hirdette Isten igéjét. A megtérés személyes vívódásai láttatásához a püspök többek között Felix Mendelssoh Paulus óratóriumán át Mészöly Miklós, Ady Endre és Zelk Zoltán alkotásait idézve rávilágított arra, hogy bár az Istenhez tartozás személyes megtapasztalásának kezdete kiemelt esemény, azonban fontos kérdés, hogyan, milyen minőségi változással folytatódik az élet ezt követően. A szociális munka és a diakóniai szolgálat megkülönböztető jele talán éppen ez a lelkiségi különbség, hiszen utóbbi szolgálat nemcsak humánumból, hanem benső, hitbéli meggyőződésből is táplálkozik. 
„Jézus közösséget vállal az üldözött tanítványokkal, így a huszadik és huszonegyedik század üldözöttjeivel is. Jézus ott van a szíriai keresztények mellett ugyanúgy, mint Észak-Koreában, ahol a keresztényeknek megtiltják a Biblia olvasását, vagy Szudánban, ahol keresztre feszítik a Krisztusban hívőket és ott van az elesett, nélkülöző emberekkel az egész földön” – mondta a püspök.
Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy bár a rendszerváltás idejének szemléltetésében egyetért Esterházy Péter gondolatával, miszerint „nagy a tolongás a damaszkuszi úton”, azonban az egyháznak éppen ezzel szemben azt kell hirdetnie és képviselnie, hogy a vesztesek oldalán áll. „A diakóniai szolgálat ezért is különösen fontos, hiszen az egyház nem hagyhatja magára a mindennapok veszteseit. Keressük az elveszettet, hiszen Krisztus is befogadott minket!” – fogalmazott a püspök.

A diakónia - életforma

A konferencia egyik kiemelt témája Sztehlo Gábor evangélikus lelkész diakóniai tevékenysége volt. Buda Annamária az MEE Diakóniai Osztályának vezetője az embermentő lelkész szervező tevékenységéről tartott előadásában hangsúlyozta, hogy „a magyarországi diakóniai munka nemcsak meghatározó személyisége volt Sztehlo, hanem az ő által megfogalmazott diakónia alapelvek szerint működik most is szolgálatunk. Sztehlo Gábor alapvetése, hogy a diakónia nem önmagában vett szolgálatot jelent, hanem egy olyan életformát jelez, mely az Isten követésén alapul.”
Buda Annamária előadásában kitért arra is, hogy Sztehlo Gábor írásaiban megfogalmazta: a diakóniai munkás akkor tudja szolgálatát jól ellátni, ha tisztában van önmagával és Istennel. Az osztályvezető előadásban egyháztörténeti érdekességek is előkerültek, így felszínre került, hogy Sztehlo Gábor diakóniai esteket szervezett, valamint az is, hogy a győri szeretetházat hogyan, milyen érvek mellett mentette meg attól, hogy állami nyomásra úttörőházként kezdjék el használni.

Krisztus evangéliumának szellemében

„A Isten rendelése szerinti szolgálat minden esetben értékteremtést jelent” – fogalmazott Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, a Gaudiopolis első miniszterelnöke.
„Sztehlo Gábor éppen ezt az értékteremtést képviselte, ő ember maradt az embertelenségben. A gyermekvárosba különböző társadalmi rétegekből érkeztek a gyermekek, így volt köztük gróf, csendőr, zsidó felmenőjű, Sztehlo ugyanis sohasem válogatott, hogy ki honnan jön, hanem azt nézte, hogy kinek hogyan tud segíteni” – fogalmazott Keveházi László.
A nyugalmazott lelkész elmondta, hogy a gyermekköztársaságban három kötelezettség volt, a család, az iskola és a munka. Minden gyermek kisebb közösségbe, családba lett beosztva, mindenkinek kötelező volt tanulnia és a Gaudiopolisban létrehozott különböző üzemekben dolgoznia. Keveházi László saját történetét, Sztehlo Gáborral való megismerkedését is elmesélte: „Gábor bácsival való első találkozásom a bizonytalanság helyett a biztonságot hozta. Azóta is, ha a jó pásztor történetét olvasom, nem tudok úgy gondolkodni, hogy ne jutna eszembe Sztehlo.”
Keveházi László hangsúlyozta, hogy az, ami a Gaudiopolis törvénykövében is szerepel, ma is aktuális üzenet: „Gaudiopolis Ifjúsági Állam célja: Krisztus evangéliumának szellemében társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes és elméletileg képzett magyar embereket nevelni.” A nyugalmazott lelkész ugyanakkor megemlítette, hogy egyetért Böröcz Enikő fogalmazásával – „Sztehlo tüske volt a köröm alatt” –, hiszen Kőbányára kerülve Sztehlo a kitelepítetteket sem hagyta magára, hanem utánuk ment. Ezt az állam nem tűrte, ezért nem beszéltek az ő embermentő tevékenységéről.
„Mai korunk egyik feladata, hogy Sztehlo Gábor nevét ismét köztudatba hozzuk, hiszen ő az a személy, aki a megalkuvás helyett a másokhoz fordulást képviselte, aki azt tudta nemcsak mondani, hanem cselekedni, hogy nem érdekel, hogy zsidó vagy kommunista, most bajban van, ezért segíteni kell neki” – emelte ki visszaemlékezésében Keveházi László.

Czibere: „Differenciált normatívával kívánjuk a hatékonyabb működést és a rászorulókat segíteni”

A győri szeretetház intézményvezetője Szilvásyné Peregi Eszter a 2015-ben bevezetésre kerülő jogszabályváltozásokat, valamint a szociális törvény változásait ismertette.

Czibere Károly államtitkár a szociális szolgáltatások átalakulásáról tartott előadást a konferencia résztvevőinek. Az államtitkár a nevelőszülői hálózat rugalmasabbá tételének tervezetét ismertette, majd az állam felzárkózáspolitikájával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az egyházak által végzett cigánymisszió kulcsfontosságú, így az állam stratégiai partnerként tekint ebben a kérdésben az egyházra.”
A stratégiai együttműködés vonatkozásában Czibere Károly az államtitkárság és az egyházak közötti stratégiai fórum elindítását is kiemelte. Az államtitkár a szociális ellátórendszer mai állapotával kapcsolatban megjegyezte, hogy az sok sebből vérzik, ezért átalakításon dolgoznak, mely lehetővé teszi a fejlődést. „Számos olyan terület van, ahol nincs valós tevékenység a normatíva mögött, ezért az egyes ágakat át kívánjuk gondolni és differenciált normatívával kívánjuk a hatékonyabb működést és a rászorulókat segíteni” – fogalmazott az államtitkár. A szociális ágazat bértáblájával kapcsolatban az államtitkár elmondta, hogy terveik között szerepel az életpályamodell bevezetése, mely a szolgálatot végzők valós megbecsüléséhez járul hozzá.

A konferencia keretében került sor a minőségirányítási rendszerek tanúsítványainak átadására is. Az idei évben a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthon, a gyenesdiási Kapernaum Szeretetotthon és a Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat vehette át a tanúsítványt.

A kultúra és misszió találkozási pontjai egyszerre értékteremtőek és értékmegőrzőek

Hagyományőrzés, mint az értékteremtés – megőrzés eszköze a cigánymisszióban címmel Bakay Péter evangélikus lelkész a hagyomány mai átalakulásáról és mindennek kényes megközelítési lehetőségéről tartott gondolatébresztő előadását. A cigánymisszióért felelős lelkész a hagyomány vonatkozásában kiemelte, hogy a cigányságnál szerteágazó hagyományrétegekkel találkozhatunk. „A beás cigányok a magyarországi cigányság tíz százalékát alkotják, azonban ők is háromféle nyelvjárást beszélnek, így a beás kiadványaink egy részét egyes beások nem is értik” – mondta Bakay Péter. A cigánymissziói tevékenységen belül a lelkész hangsúlyozta, hogy a kultúra és misszió találkozási pontjai egyszerre értékteremtőek és értékmegőrzőek. „A zene, a tánc, a költészet, a képzőművészet és gasztronómia mellett Isten igéje is megszólal alkalmainkon. A kapcsolat az egymás elfogadásán alapul” – hangsúlyozta a lelkész.
A hagyományok azonban nemcsak identitást határoznak meg, hanem sokszor a párbeszédet teszik kétségessé, hiszen az építő, öntudatot nevelő nemzetiségi hagyományokon kívül vannak olyanok is, amik nem egyeztethetőek össze a Szentírás tanításával. „Nagyon nehéz megtalálni azt a kényes egyensúlyt, hogy a hagyományt ne szüntessük meg, mégis kifejezzük, hogy egyes szokásokkal, mint a babona, vagy a bosszú nem értünk egyet” – fogalmazott Bakay Péter.

„A felnőttképzés őrlángon van”

Lázár Zsolt esperes a Tessedik Sámuel által méltón nagy hagyományra visszatekintő szarvasi népfőiskolai rendszer múltját és jelenét ismertette. Tanulás az út a felemelkedéshez – roma asszonyok képzése a diakóniai szolgálatra címmel tartott előadásában az esperes kitért arra, hogy „a felnőttképzés a Magyarországi Evangélikus Egyházon belül bár hagyománnyal bír, mégis, ez ma őrlángon van. Ezen kéne változtatni, hiszen mind hagyományunk, mind a felzárkóztatási lehetőségek nagyobb hangsúlyt feltételeznek ezen a területen” – fogalmazott.
Lázár Zsolt a pályázati úton Szarvason megvalósított oktatási programjukat ismertetve kiemelte, hogy 2013-ban húsz roma asszonynak tudtak képzést biztosítani, akik a sikeres vizsgát követően a munkaerőpiacon el tudtak helyezkedni. Az esperes ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hagyományokból adódóan a roma nők munkába állása mind a mai napig családon belüli feszültséget is okoz, hiszen „számos roma család most éli át azt, amit a társadalom nagyobbik része már korábban, hogy a nők nem csak a család mellett vannak, hanem munkába állnak.”
Lázár Zsolt örömmel számolt be arról, hogy az általuk működtetett ellátórendszerben a képesítést kapott asszonyok közül - további pályázat folytán - hat főt tudtak alkalmazni.

„Mindenki értékes!”

A Siló Társas Lakóotthon és Önálló Élet Központ részéről Balogh Zoltán ügyvezető a megváltozott munkaképességűek felzárkóztatásának lehetőségéről tartott előadást. „A diakóniai szolgálaton belül azt hangsúlyozzuk, hogy mindenki értékes. Mindezt a gyakorlatban azonban nehéz teljes körűen képviselni, hiszen számos esetben jogszabályokba ütközünk. Vannak azonban jó példák, amik lehetővé teszik, hogy a diakóniában hangsúlyosabban képviseljük ennek a csoportnak az érdekeit” – fogalmazott Balogh. Az ügyvezető kiemelte, hogy a Piliscsabán működtetett intézményükben az asztalosüzemük két Magyar Nagydíj elismerésben is részesült, valamint a közel negyven fős csomagolóüzemük termékei is rangos elismerést kaptak.

„A diakónia oltártól oltárig tart”

Lehetőség a fejlődésre, kreditpontos képzések a diakóniában címmel Johann Gyula evangélikus lelkész előadásában a diakóniai munkatársak megbecsülésére és lelki megújulására hívta fel a figyelmet. „Ahhoz, hogy ellátottainknak nyújtott szolgálatainkat a lehető legjobban végezhessük komolyan kell vennünk munkatársaink fejlődési lehetőségeit. A diakónia ugyanis oltártól oltárig tart, utóbbi azonban gondozottainkkal együtt értendő” – hangsúlyozta a lelkész. Johann Gyula kiemelte, hogy magas szakmai elvárási rendszernek kell a diakóniában dolgozóknak megfelelni, miközben nem egy esetben a munkatársak is nehézségekkel küzdenek. „Az általunk nyújtott képzés a belső tartalomra összpontosít, azaz arra, hogy diakóniai munkatársaink letehessék terheiket és önmaguk értékeivel találkozhassanak” – fogalmazott a lelkész.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek