Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Programok Belvárosi Krízispont: Egy igazán jó ügy - Megható pillanatok és közösségformálás
Bekezdések

Belvárosi Krízispont: Egy igazán jó ügy - Megható pillanatok és közösségformálás

Budapest – Az Evangélikus Diakónia Belvárosi Krízispontja, az Üllői út 24-ben több, mint egy hete fogadja a hideg elől bemenekülő vendégeit hétköznaponként.

Létrehozva: 2015.02.10. 13:28
 
Szöveg és fotó: Hajdú Tibor
A Krízispontot a kezdeti bizalmatlanságot követően egyre többen keresik fel a környék rászorulói közül, van, aki csak egy fél órára ül be melegedni, de van olyan is, aki egész délelőtt egy asztalra borulva alszik. Akad a külvilágot szinte már teljesen kizáró és olyan is, aki szívesen mesél megpróbáltatásairól.

 Fénykép

Az itt dolgozó munkatársaknak és önkéntes segítőknek már az első héten több megható és erőt adó pillanatban lehetett részük. Már „régi”, jó ismerősként köszönthetik a rendszeresen visszatérő Pétert, aki a lakásmaffia áldozataként néhány hete kénytelen az utcán élni.

Fogadhatták az Országos Iroda több áldozatkész munkatársát, akik hol egy tucat zsömlével, süteménnyel, több esetben pedig ruhaadománnyal érkeztek.

Egy a környéken élő idős hölgytől átvehettek egy borítékot, aki a rádióban hallva a krízispontról döntött úgy, hogy nyugdíjából tízezer forintot ad a betérők támogatására, sőt hallhattak olyan kisfiúról is, aki a malacperselyében gyűjtött párezer forintját küldte el, hogy ő is segíthessen.

Több oldalról hallható: a közös munkának van értelme, ha csak néhány embernek sikerül is segíteni, már megérte a minimális befektetés és az áldozatkész munka. Emellett a projekt „mozgósító” ereje is vitathatatlan. A támogatást nyújtó munkatársak áldozatkészsége pedig nemcsak a rászorulóknak segít, hanem további muníciót is ad az Evangélikus Diakónia munkájához. Köszönjük, hogy együtt tehetjük és élhetjük át mindezt!

„Van bérletem, az éjszakát utazással töltöm” – mondja a néhány hete utcán élő Péter, ha új, napi rutinjáról kérdezik. Az ő személyes krízisében hatalmas segítség, hogy a nappali órákat az Evangélikus Diakónia fűtött helyiségében, nyugalomban, rádiót hallgatva töltheti és akár le is zuhanyozhat. Derűsen mondja: „Nincs semmi baj, megoldom ezt a helyzetet is. Addig is jó itt lenni, itt valóban befogadtak és nem kell félnem…” (Péter történetére a későbbiekben még visszatérünk.)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek